„Éljen Kossuth, Nem kell vasút!” – „Éljen Kossuth, Lesz már vasút!”

Így indult a vasút építése a Balaton északi partján 1907-ben. Az 1909-ben átadott, ma 29-es számmal ismert vasúti vonal 2009-ben lesz 100 éves. Amikor épült, akkor még Balaton Vidéki Vasút volt a neve. 2005-ben jelent meg Fazekas Miklós kiadványa Balatonfüreden, Az Észak-Balatoni Vasút története címmel. Az alábbiakban e nagyszerű könyvből idézünk, illetve csak mazsolázunk.

Akiről a címben szó van, az Kossuth Ferenc (1841-1914.), aki abban az időben, 1906-tól 1910-ig, M. Kir. Kereskedelmi Miniszter volt – egyébként Kossuth Lajos, egykori kormányzó és nemzeti hős idősebbik fia, valamint Deák Ferenc keresztfia. A szabadságharc után először fogságba került, majd emigrációban volt külföldön, több országban is, miközben kitanulta a vasútépítést és mérnök lett. 1894-ben – apja halála után – hazajött, egy évvel később a tapolcai kerület megválasztotta képviselőnek. 1906-ban a király kinevezte kereskedelmi miniszternek. Vasútmérnökként a vasút és a vasutasság elkötelezettje maradt mindvégig. Baross Gábor (a „vasminiszter”) óta nem volt kereskedelmi miniszter, aki ennyit tett volna a vasútért. 1913-ban már nagyon beteg volt, 1914-ben megnősült, majd nem sokkal utána meghalt.

A címben említett „kell is, meg nem is kell” a vasút, arra utal, hogy mennyi huzavonával járt a vonal megszavazása az Országgyűlésben, amely törvényjavaslatot Kossuth terjesztett fel az Országgyűlés elé. Az építésről szóló XX. törvénycikket a képviselők végül megszavazták és 1907. február 14-én kihirdették. Ehhez a sikerhez az is kellett, hogy az 1904-ben alakult Balatoni Szövetség, felkarolva a vasút ügyét, mintegy 3600 fővel tüntetést szervezett 1906-ban a minisztérium elé. A Balaton-parti lakosság pedig gyűjtést szervezett és 85.000 koronát össze is gyűjtött, jelezve a lakosság szándékát és akaratát a vasút ügyében.

A törvényjavaslat tartalmazta a tervezett vasút útvonalát, azt, hogy rendes nyomtávú és gőzüzemű lesz, megadta az ívek minimális sugarát, az egyes szakaszokon megengedhető maximális sebességet és emelkedést, az állomások és megállóhelyek számát, az építés költségeit, valamint az építés 2 éves határidejét.

Az építési munka 1907. november közepén kezdődött. A több ezres munkáslétszám, a megmozgatott, szintén több ezres földtömeg-köbméter, az odaszállított zúzott kövek tonnáinak felsorolása helyett idézzünk „A Balaton” c. lap 1909. évi számaiból, ahol folytatásokban számoltak be az építés eseményeiről és előrehaladásáról. Az Ábrahámhegy környéki szakaszról így szól a beszámoló:

„A sághpusztai nagy töltésen fölhaladva, gyors egymásutánban érjük Zánka vízállomást, Viriustelepet, Szepezdet, csuki erdőt, a melynek sziklabevágásaiból a nyaralókkal telehintett fülöpi hegyre, a révfülöpi hajókikötőre nyílik kilátás; közvetlenül e mellett épült Kővágóörs-Révfülöp állomás; ezen túl a Pálköve sziklaorra adott több hónapi erős munkát, a melyből 9,000 köbméter sziklát kellett kirobbantani; néhány méterrel távolabb pedig a rendesi rét laza, tőzeges talaja okozott még nagyobb nehézségeket, kivált a hídalapozásoknál. Az ábrahámi szőlőkön túl az örsi hegylábához simulva haladunk s a tóti völgybe érünk, a melyet a Badacsony, Szentgyörgyhegy, Csobáncz sziklás tetői, a Gulács, Tótihegy szabályos kúpjai zárnak be fantasztikus körvonalaikkal. A Badacsony Keleti lejtője alján épült Badacsonytomaj állomás, a melyből három sínpár vezet a bazaltzúzó osztályozóihoz. …”

A két vonalat (a másik az Alsóörs-Veszprém vonal) a kétéves határidőn belül befejezték. A fővonal teljes hossza 116,4 km, erősen íves, a legkisebb sugarú ív 300 m, a legnagyobb emelkedő 10 ‰. Az alsóörs-veszprémi szárnyvonal 15,8 km, a legkisebb ívsugár 200 m, a legnagyobb emelkedő 20 ‰. Az előirányzott költség 14,6 millió korona volt, a végleges költség 15,5 millió korona lett. A költséghez a vidék földbirtokosai, üzletemberei, de az egyszerű emberek is összesen 1 millió koronával járultak hozzá.

A vasúttörténetet – készülve a jövő évi jubileumra – a Hírmondó következő számában folytatjuk a megnyitási ünnepség eseményeivel, majd néhány érdekes „sztorival” a vasútvonal történetéből. P.Á.Miklós, 2008. április

Forrás: Fazekas Miklós: Az Észak-Balatoni Vasút Története, Balatonfüred, 2005.

A szerző ízig-vérig vasutas volt. Nagyapja 40 évet, apja 43 évet töltött el a vasút szolgálatában. Fazekas Miklós (1940-2005) ötéves korától szinte a vasúton nőtt fel, édesapja mellett, aki Badacsonyban szolgált. 1965-től nyugdíjazásáig Balatonfüred állomás létszámába tartozott, miközben a vonal majd valamennyi állomását bejárta. 2005-ben meghalt – sajnos, ezen könyv kiadását sem érte meg.